8. fejezet

Tudom, hogy ez nem a leghelyesebb, de másképp nem tudom meg azt, amit akarok.. Így hát küldtem neki egy üzenetet, hogy szükségem lenne a segítségére egyből írta, hogy pár perc és itt lesz. Kicsit rosszul érzem magam amiatt, hogy hazudok ezzel neki, de ezt most muszáj. Azt hiszem legalább is.. Mivel tudja hol a pótkulcs nem igazán törődtem semmivel, csak elnyúltam a kanapén, kissé lelógattam a fejemet a szélénél és a tv képernyőjét bámultam. Alig tíz perc telhetett el amikor Louis jelent meg előttem.
- Nem úgy tűnsz, mint akinek segítségre lenne szüksége.- felültem és mutattam, hogy üljön le. Úgy is tett, de a kérdő tekintet még mindig ott volt az arcán, némi értetlenséggel keverve.
- Bocsi, de tudtam, hogy ha az igazi okot mondom kitalálsz valamit és nem jössz el.
- Hazudtál?
- Igen, nos.. Szörnyű ember vagyok hatalmas hazugsággal.. Veled ellentétben.
- Lan..
- Nem ezért hívtalak ide.- leintettem.- Mit mondtál az embereknek miután vége lett a kapcsolatunknak? Vagy.. Akárminek.- csak sóhajtott.
- Azt, hogy nem működött. Nem éreztünk a végére többet egyszerű barátságnál..  Megpróbáltuk, de nem ment.
- Hát.. Wáó..- lenyeltem könnyeimet.
- Figyelj.
- Ne. Ne mondj semmit.- őszintén? Nem erre számítottam. Nagyon nem.. Fogalmam sincs mire számítottam, vagy mire kellett volna. Hogy majd azt mondja dobott?..
- Had magyarázzam meg.
- Csak.. Menj el. Igen, tudni akartam, de most menj el..
- Kérlek.
- Én is Louis.- behunytam szemem és mély levegőt vettem. Egy könnycsepp gördült végig arcomon, akaratom ellenére. Szuper.. Egy puszit nyomott a homlokomra, és amikor megszólalt hangja szinte csak suttogás volt.
- Sajnálom.- pár pillanat múlva hallottam az ajtó csukódását. Szaporábban vettem a levegőt, arcomat kezeim közé temettem, de nem sírtam. Pedig szerettem volna, mert fájt ez az egész. Még mindig fáj ez az egész, de azon az egy könnycseppen kívül nem engedtem többet végigfolyni arcomon. Megráztam a fejemet és felkeltem a kanapéról. Felmentem az emeletre ahol beálltam a zuhany alá, majd felöltöztem és feltettem egy kis sminket, a jobb kinézet érdekében. Úgy voltam vele, hogy ha más is az alkohollal oldja meg a problémáját, akkor én miért ne tehetném. A szüleimet pont nem fogja érdekelni.. Különben is, amiről nem tudnak az nem fáj nekik, pedig mennyire ki lennének akadva.. A már így is elcseszett lányuk alkoholt is fogyaszt.. Félő lenne, hogy zárkába adnának. Nem bánom, így vagyok a többiekkel is, akik elleneznék. Abba a bárba mentem amiről Brook régen annyit áradozott, hogy egyszer el kell mennem vele oda. Majd egyszer vele is elmegyek.. Ismerős sehol sem volt amikor beléptem az ajtón, felültem az egyik bárszékre és rendeltem egy whiskeyt. Amíg az italomra vártam kicsit körbenéztem. Elég átlagos helynek tűnt, nem tudom Brook mit látott benne ami ennyire megtetszett neki, de nem számít. Semmi sem számított. Különben is.. Jobb itt, mint otthon sírni a négy fal között. Vagy nem? Nekem igen. Ha valakinek meg nem tetszik, nos.. Az az ő problémája, nem pedig az enyém. Egyszer én is érezhetem jól magam, így ahogy az idő telt a poharak úgy ürültek. Volt, hogy mások hívtak meg cserébe egy táncért, de nem bántam, mert tényleg jól éreztem magam és elfelejtettem azokat a dolgokat, amiket el akartam felejteni.
- Lana? Mit keresel itt?
- Hali Tristan.- elmosolyodtam.- Én csak úgy vagyok. Tudod..- megrántottam a vállamat.
- Brookra vársz?
- Nem.- hevesen ráztam a fejemet.- Ő nincs itthon, elutazott.
- Ketté vált a csapat.. Mi történt?- vettem, köszi Tris.
- Vicces.- vállon löktem, de vigyorogtam.
- Iszol velem valamit?
- Menni készültem.
- Akkor innod kell még egyet velem.- elnevettem magam és a fejemet ráztam.
- De te viszel haza.. Nem hiszem, hogy tudok egyenesen menni.
- Oké.- nevetett és rendelt valamit, de azt nem értettem, hogy mit. Igazából nem tudom mit ittunk, de ütős volt, ráadásul nem hagyta, hogy én is fizessek. A karjába kapaszkodtam amikor kiléptünk a bárból. Hideg volt a levegő kint, szerintem éjfél is elmúlhatott már.- Kérdezhetek valamit?
- Ki akarod használni, hogy ittam?- nem válaszolt.- Persze, hogy kérdezhetsz.
- Miért engeded, hogy Brooklyn helyetted döntsön?
- Ő nem dönt helyettem, elég nagy vagyok már hozzá, hogy tudjam mit akarok.
- Igen, pont ez az, de..
- Oké, tudom, hogy gondoltad, de Brook csak a legjobbat akarja nekem, oké? Sokszor talán úgy tűnik helyettem dönt, de nem így van és külső szemmel más, mert az emberek nem ismerik a múltunkat. Nem is igazán érdekel ha ezt gondolják, mert ha ő nem lenne, én sem tartanék itt. Jobban ismer, mint én saját magamat.
- Sajnálom ha ezzel megbántottalak.. Vagy ilyesmi.- a fejét vakargatta. Aranyos volt.
- Nem bántottál meg, megszoktam már.- csak mosolyogtam.

Tristan szemszöge

Sosem láttam még Lanat ilyen állapotban, vagy egyáltalán inni. Na nem mintha olyan régóta ismerném, de ez akkor is egy új oldala. Nekem mindig úgy tűnt, mint aki szeret inkább a szabályok szerint élni és a háttérben maradni, kerüli az alkoholt és az egyéb káros dolgokat. Nem hittem volna, hogy egy bárban fogom találni, főleg nem egyedül vagy ilyen állapotban. Nem hiszem, hogy indult volna, én meg nem akartam ott hagyni. Nem tudom miért vagy mi, de valami megfogott benne, ő olyan más. Más, mint a többiek és olyan ártatlannak tűnik. Az úton amíg hazakísértem kicsit beszélt a múltjáról, de lehetett érezni, hogy ez csak röviden van elmondva, kihagyta a fontosabb részeket, én pedig nem erőltetem, majd elmondja teljesen ha akarja. Persze voltak neki is kérdései, de nagy valószínűséggel nem emlékezne a válaszokra reggel, ezért csak annyit mondtam, hogy ha józan lesz megkapja a válaszokat. Nagyon aranyos lány, még így is, bár szerintem mire a házhoz értünk kicsit már kijózanodott.
- Bejössz?
- Nem hiszem, hogy a szüleid a..
- Egyedül élek.- az arcomat látva kissé elnevette magát.- Majd egyszer elmondom, de ha meg akarsz fagyni itt kint, felőlem maradhatsz.- ahogy beléptünk a házba kellemes, édes illat csapott meg. Segítettem neki felmenni a lépcsőn és eljutni a szobájáig.
- Aludnod kell. A holnapod nem lesz kellemes, jobb ha alszol egyet.
- Itt maradhatsz ha gondolod. Nem hiszem, hogy ilyenkor kéne hazamenned.
- Nem, én ne..
- Nem zavarsz és ennyivel tartozok. Ha nem akarsz a vendégszobába vagy a kanapén aludni itt is aludhatsz.. Elférünk mert nagy az ágyam.- széles mosoly jelent meg arcán. Határozottan nem az a Lana akit megismertem, de nem szándékoztam kihasználni ebben az állapotban. Mire észbe kaptam, már mellette feküdtem és hallgattam halk szuszogását. Felé fordultam és az arcát csodáltam. Mi történhetett ami így megviselte? Ami miatt ennyire összetört.. Igen, tudok néhány dolgot, kicsit kérdezősködtem az emberektől. Sokan azt mondták Lana mindig ilyen törékeny és félénk volt, de én nem tudom.. Azt igen, hogy együtt volt Louis Tomlinsonnal, de úgy tudom barátságban váltak el, szóval ez nem lehet ok. Persze a szakítás megviseli az embereket, de nem ennyire és pár hónap múlva nagyjából minden a helyére jön. Rajta viszont nem ezt látom. Így ismertem meg és mások szerint mindig is ilyen volt, csak most egy kicsit még jobban visszahúzódott. Vajon a szülei miatt? Nem szeretem és nem is bírom elviselni a fájdalmat az arcán, segíteni szeretnék neki.. Boldognak látni, mert azt érdemelné meg.