14. fejezet

Brook vásárlási lázban égett a napokban, ami érthető és vicces is egyben. Itt a szalagavató, ő pedig teljesen bezsongott tőle. Vagy húsz üzletbe elrángatott mire megtalálta a számára tökéletes ruhát. Igazából nagyon jól elvoltunk, főleg, hogy mostanában kevesebbet is találkoztunk. És melyik lány ne élvezné a szebbnél szebb ruhák próbálgatását.. A barátnőm egy pánt nélküli, vörös hosszú ruhában találta meg az igazit, míg én egy csipkével díszített feketében. Brook elrángatott még néhány üzletbe kiegészítőkért, de én ott inkább csak mondtam, mi a jó és mi nem, amíg ő keresgélt. Szeretek vele lenni, mert végül is ő az egyetlen barátnőm, de nincs is szükségem másikra, hiszen nincsen hozzá hasonló ember, és amíg vele vagyok minden problémát és gondot elfelejtek. Nos, igen.. A szalagavató. Nekem szörnyen unalmas volt, így örültem amikor már hazafelé vezethettem, ugyanis a szüleim nem szándékoztak részt venni az utána levő bálban, és természetesen nekem kellett őket elvinni hozzám, mert nálam maradnak néhány napig, így akkor már otthon is öltöztem át. Eredetileg úgy volt, hogy miután letettem őket nálam Brookkal együtt megyünk, de Tristan felajánlotta, hogy visszavisz, én pedig boldogan egyeztem bele. Kissé félve néztem bele a tükörbe indulás előtt.

A ruhám, Brook szavaival élve, kiemelte alakomat és szerinte pont nekem szánták. Fekete magassarkút viseltem, hozzá illő kis fekete táskával, kiegészítők nélkül. A sminkemet nem vittem túlzásba, csupán számat emeltem ki vörös rúzzsal, hajam még mindig göndör fürtökben omlott vállamra. Kivételesen talán tényleg szépnek éreztem magam abban a pillanatban, de a szüleim hangja lentről kizökkentett. Fújtam magamra egy kis parfümöt és már mentem is le. Intettem nekik, majd meg sem várva mit mondanak, leakasztottam a fogasról a dzsekimet és már mentem is ki az ajtón. Sietve ültem be a barátom mellé.
- Wáó.- kissé elnevettem magam.
- Te is nagyon wáó vagy.- az utat szokás szerint végigbeszéltük, a téma nagyjából a szüleim voltak. Igazából én nem lepődtem meg azon, hogy nem maradtak, már az is csoda volt, hogy egyáltalán eljöttek. Nem mondom, hogy nem fáj, de az évek alatt lassan hozzászoktam és megtanultam kezelni. Őszintén szólva nem volt kedvem ehhez az egészhez, szívesebben ültem volna otthon a szürke melegítőnadrágomban és egy egyszerű pólóban a tv képernyője előtt, de ott voltam és próbáltam élvezni, már csak Tristan miatt is. Mikor kiszálltunk a kocsiból, ujjait enyéim közé csúsztatta. Meglepődtem, de nem húzódtam el, sőt tetszett. A hangos zene már kintről is nagyon jól hallatszott, mélyen szívtam be az esti hideg, friss levegőt, majd beléptünk az ajtón. Leadtuk a kabátokat és a terembe mentünk, ahol Brook már várt ránk. Gyönyörűen festett a vörös ruhájában, mint ha csak ráöntötték volna. Hatalmas öleléssel üdvözölt, próbálta túlkiabálni a zenét, de nem igazán jött össze neki, egyedül amit hallottam mondandójából, az csupán Niall neve volt. Nekem ennyi elég volt, hogy tudjam, a kis szőke barátom is eljött. Igazam volt, pár pillanat múlva széles mosollyal az arcán lépdelt felénk, végül karjai közé zárt. Nem engedtem el Tris kezét, csupán a két ölelés erejéig, utánuk azonban ujjaink újból összefonódtak. Mondhatni kissé meglepődtem, amikor Louis is megjelent előttünk, ezt egy mosollyal próbáltam leplezni, de tudom, hogy nem nagyon ment. A barátnőmre néztem, aki szintén meglepettnek tűnt, mikor találkozott tekintetünk, csupán megrántotta vállát és a fejét rázta. A zene ritmust váltott és felvette a lassú akkordokat, Louis felém nyújtotta kezét. Tristanre néztem, aki egy mosoly kíséretében bólintott. Kezemet Louis kezébe helyeztem, majd már mentünk is az emberek közé. Mindenki lassúzott mellettünk, tele volt a hely párokkal. Kezeit derekamra tette, én pedig átkaroltam nyakát, lassan ringatóztunk. Igazából nem is nevezném táncnak..- Nem hittem volna, hogy eljössz.
- Sokat meséltél róla régebben.
- Akkor sem gondoltam..
- Úgy tűnsz, mint aki nem örül, hogy itt vagyok.
- Nem erről van szó, csak.. Mi van Ellel?
- Úgy tudja barátok vagyunk.
- És azok vagyunk?
- Lan..
- Pontosan miért is vagy itt?
- Ne kezd ezt most..
- Csak válaszokat keresek.
- Mint mindig.
- Ezt hogy értsem?- elengedtem, ezáltal megálltunk és csak néztük egymást.
- Ne kezdjük ezt megint, kérlek.
- Jó, oké..- azzal már ott is hagytam.- Mehetnénk?
- De még csak most jöttünk.
- Sajnálom.. Igazad van, nem akarom elrontani az estédet, majd.. Megoldom.. Ne haragudj.- mielőtt hátat fordíthattam volna karomnál fogva húzott közelebb magához.
- Elviszlek.- Brook arcáról minden lejött, fogalma sem volt mi történik körülötte, de Niall is így volt vele. A helyzet az, hogy nem akarok Louval egy helységben lenni, és végképp elrontotta az egész estémet. Én mondtam, hogy nem akarok oda menni, nincs kedvem ehhez.. A kocsiban egyikünk sem szólalt meg, furcsa volt a csend, ugyanis mi mindig beszélgetünk. Ő a vezetéssel foglalkozott, én pedig csak néztem ki az ablakon és azt kívántam, bárcsak most valahol a világ másik pontján lehetnék. Bárhol, csak ne ott.. Tris az ajtóig kísért, behívtam volna, de mivel a szüleim ma nálam töltik az éjszakát, nem tűnt jó ötletnek..
- Sajnálom, hogy tönkretettem az estédet.
- Ne butáskodj, nem tetted.- elmosolyodott, majd végigsimított arcomon.- Jó éjt.- pár méterre volt tőlem amikor megállítottam.
- Tris!- kérdőn nézett rám. Elé siettem, majd lágy csókot leheltem ajkára. Megleptem ezzel a cselekedettel, nem csak őt, de magamat is.- Jó éjt.- ajkamba haraptam, ő pedig rám villantotta tökéletes mosolyát mielőtt elment volna.