- És ha az is össze van zavarodva?
- Nem lehet.- elnevette magát majd nagyot kanalazott a vaníliás fagyiból. Ujjaim között forgattam a kanalat és csak néztem ki a fejemből, a helyes döntésen gondolkodva.- Figyelj, ha nem tudsz választani, ne válaszd egyikőjüket se.- a barátnőmre emeltem tekintetemet.
- Brook.. Ők nem játékszerek.
- De most érted.. Azt mondtad nem akarod elveszíteni egyikőjüket sem. Hát ne tedd.
- Ugye tudod, hogy a "legyünk csak barátok" szöveg lenne a legrosszabb döntés?
- Neked.- szemeimet forgattam. Hátradőltem az ágyon és behunytam szemeimet, elgondolkodtam egy pillanatra. Tristan azért szeret, aki vagyok, sosem játszott velem. Louis pedig.. Louis érzései homályosak számomra.. Dehogy. Majdhogynem sötétek előttem.- Bárhogy döntesz én melletted állok.- Brook egész életemben támogatott, még akkor is mellettem állt mikor tudta, hogy rossz döntést fogok hozni, de szerinte az ember csak a saját hibáiból tanulhat igazán, és nem akart közbeszólni az életembe, vagy ahogy ő fogalmazna, nem akarta azt helyettem élni. Mindig meg volt a véleményem mindenről, mégis kikértem az övét, mert igenis számított az ő szava, ahogy még most is számít, de mivel tudja, hogy ez komoly dolog, nem akar se befolyásolni, se beleszólni, csupán érezteti, hogy mellettem van. Én pedig ennél többet nem is kérek tőle a jelen pillanatban.. Csak, hogy valaki ne azt hajtogassa mennyire rosszul döntöttem.. Vagy cserben hagyjon, pont ahogy Niall tette. Amióta nála voltam nem is beszéltünk, ahogy ő sem, úgy én sem kerestem, pedig szívem szerint megtettem volna, de úgy éreztem nem én vagyok az, akinek keresnie kell a másikat.- Ne vágj már ilyen fejet.. Mint aki haldoklik.- elnevettem magam arckifejezésén majd felültem.- Inkább menjünk el inni, az kell most neked.- egyből rábólintottam az ötletre, mert amire most szükségem van az az, hogy leigyam magam annyira, amennyire csak lehet.- Ki vagy te, és hol van az igazi Lan?
- Még mindig én vagyok, csak egy kicsit megváltoztam.- elnevettük magunkat, ő pedig hátradöntött, majd rám mászott és csikizni kezdett. Gyakran csinálta ezt, általában amikor nagyon magam alatt voltam, akkor ért a támadás, de mindig feldobta vele a kedvemet, és ez most sem volt másképp. Nem sokáig készülődtünk, mire végre leszállt rólam, elvégre csak inni mentünk.. Megcéloztuk az első útba eső clubbot és azonnal el is foglaltuk a bárszékeket.
Az esténk nagyjából annyiból állt, hogy ittunk, táncoltunk, ittunk, megint csak ittunk, táncoltunk és visszatértünk a poharakhoz. Jól akartuk magunkat érezni, és így is tettük, a határainkat jóval magunk mögött hagyva, de jól szórakoztunk. Az ember hajlandó elfelejteni hol kéne megállnia amikor az érzései nem tiszták, amikor a fejében a káosz már kezelhetetlen. Néhány óra kiesett az emlékeimből, mikor újra úgymond magamnál voltam már kint ültünk a földön, a barátnőm pedig valakivel beszélt telefonon. Volt egy olyan érzésem, hogy a fuvarunkat intézi, de nem tudtam ki lesz az aki haza fog vinni minket. Elnézve őt, sokkal jobban kiütötte magát, mint én.
- Ne legyél rám mérges.- fejét vállamra hajtotta.
- Miért lennék rád m..?- elhallgattam, ugyanis egy ismerős kocsi parkolt le tőlünk néhány méterre. Persze egyből felismertem, ahogy mindig..- Brook?
- Sajnálom.- hangja halk volt, végül arcát hajamba fúrta és átkarolt. Amikor elénk ért nem szólalt meg, ahogy nem is kérdezett semmit sem. Segítettem neki beültetni hátra a barátnőmet, majd beszálltam mellé az első ülésre, mindezt egész idő alatt lehajtott fejjel, kerülve tekintetét. Miután kitettük Brookot és meggyőződtünk róla, hogy reggelig fel sem fog kelni, a házam volt a következő állomás. Vagy percekig ülhettünk szótlanul a kocsiban, mikor felé fordultam. Mély levegőt vettem és összeszedtem magam.
- Ne haragudj.- rám emelte tekintetét, amitől csak jobban összezavarodtam.- Öhm.. Brook..- kis szünetet tartottam, ugyanis képtelen voltam értelmes mondatokat összerakni.- Nem tudtam, hogy téged fog felhívni, ne haragudj, én nem akartalak éjjel zaklatni.. Fuvar kellett, ő pedig hívott valakit, azt hittem a tesóját fogja, de nem így történt és most szörnyen érzem magam.. Tényleg sajnálom, mert tudom, hogy millió dolgod van napközbe, és örülsz ha éjjel pihenni tudsz, és ez hiányzott neked most a legkevésbé, és n..
- Hé.- félbeszakította a hadarásomat. Nagy szemekkel néztem rá, arcán mosoly jelent meg, majd kiszállt mellőlem. Felsegített a szobámba, bár az alkohol hatása már szépen lassan kezdett alábbhagyni. Elküldött zuhanyozni, mikor visszamentem még ott ült az ágyamon, pedig arra számítottam, hogy nem fog megvárni.
- Tényleg sajnálom.- hangom ezúttal halk volt, lehajtott fejjel álltam előtte.
- Hogy érzed magad?
- Nem jól.- felkelt majd elém lépett. Szemei vonzották tekintetemet, kezemet arcára tettem, de nem szakítottam meg a szemkontaktust. Néhány pillanaton belül könnyek homályosították látásomat, majd egymással versenyt futva gördültek végig arcomon a sós cseppek.
- Minden rendben lesz.- közel húzott magához és karjait körém fonta. Hiányzott az ölelése, az illata, mindene.. Mégsem engedhettem meg magamnak mindezt, eltávolodtam tőle és könnyes szemekkel néztem fel rá.
- Nem, nem lesz..- hangom elcsuklott.- Nem.. Nem kellene itt lenned, még a körülmények ellenére sem.. Neked van barátnőd.. Van életed, Louis!- kissé felemeltem hangom, de magam sem tudtam miért.- Van családod! Miért.. Miért nem éled? Miért egy szánalomra méltó lányra pazarlod az idődet? Az álmodat éled! Ne cseszd el.- összetörtem. Fájt minden kimondott szó, hiszen én ezeket sosem fogom igazán megtapasztalni.. Neki azonban értékelnie kéne ezt és nem elvesztegetni az idejét.- Már rég túl lennék rajtad, ha nem tűnnél fel mindig az életembe!- elhallgattam. Többet mondtam a kelleténél.. Számomra kínos csend következett, nem tudtam mit mondani, de ahogy elnéztem arcát, ő sem igazán jutott szavakhoz. Mi a tanulság? Hogy részegen ne beszélj a volt pasiddal, mert megbánod. Én is megbántam, hogy kimondtam ezeket a szavakat.- Most inkább menj el.- hátat fordítottam neki, behunytam szemem és hallgattam ahogy szépen csendben távozik a szobámból, majd a házból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése