Epilógus

Sziasztok Drágák !

Tudom, "kissé" elhanyagoltam ezt a blogot, de csak mert nem tudtam folytatni és most úgy érzem nem is kell, mert nincs értelme. Szóval ez amolyan búcsú pillanat. Köszönöm mindenkinek, aki valaha is járt itt és olvasta a történetemet. Remélem azért valamennyire tetszett, és azért velem tartotok továbbra is a többi blogomnál. Ezer hála mindenért, Ti vagytok a legjobbak !

Puszi. xx

Hosszú idő után először éreztem magam felszabadultnak, mondhatni megkönnyebbültnek, és egy kicsit büszke is voltam magamra, amiért meg mertem lépni ezt a lépést. Brook szerint már sokkal előbb meg kellett volna hoznom ezt a döntést, de valami mindig visszatartott. Vagy valaki.. Nem akartam rosszat neki, így hagytam, hogy az idő elfedje egy kicsit a történteket, annak ellenére, hogy tudtam, sosem fognak elfelejteni, mindig ott leszek a képben, mint egy ex barátnő, de már beletörődtem ebbe. Miért is rágódnék rajta? Döntést kellett hoznom, és meg is tettem. De a választás se Trisre, de Loura nem esett, magamat választottam helyettük. Ők boldogabbak lesznek nélkülem, tudom, mert mindig csak fájdalmat okoztam nekik és ezt nem folytathattam. Nem mondom, hogy könnyű volt pontot tennem minden végére, de nem tehettem mást, ez volt a helyes megoldás, még ha sokszor nem is tűnt úgy utána. De az életem azóta jóra fordult, a kis könyvesboltban segítettek elindítani a lehetséges karrieremen, és segítettek kiadni az első könyvemet, amit már évek óta írtam. Sosem beszéltem róla senkinek, csupán Brook tudott róla, ez olyan személyes dolog.. Az én dolgom. Jó visszajelzéseket kaptam, ezért is rendezett a barátnőm egy bulit nekem, ami meglepetés volt. Mondhatom kellemes meglepetés. Annyi régen látott ismerős jelent meg, akikről azt hittem, már elfelejtették a visszahúzódó, félénk lányt. A tömegben azonban feltűntek váratlan személyek is.. Barátnőmre kaptam tekintetemet, aki hirtelen más felé nézett, majd lassan hagyott ott. Furcsa érzések kavarogtak bennem, ugyanis nem vártam, hogy a közeljövőben még találkozni fogunk. Túlságosan is régen láttam.. Megígértem magamnak, hogy nem tartom vele a kapcsolatot, nem nézegetem a twitter oldalát, nem hívom fel.. Úgy gondoltam, jobb ha teljesen kitörlöm a fejemből, de az emlékeknek még én sem tudok parancsolni, és volt, hogy egy-egy gyengébb pillanatban elkapott néhány kellemes kép, amitől üresség keletkezett bennem. A szőke hajú fiú ragadott ki gondolataimból, széles mosollyal az arcán közelített felém, majd karjai közé zárt. Niall volt az egyetlen, akivel továbbra is tartottam a kapcsolatot, úgy éreztem nem lenne fair, ha vele is megszakítanék mindent, hiszen annyit tett értem, és a másik legjobb barátommá nőtte ki magát az idők alatt.

- Nagyon büszke vagyok rád.

- Köszönöm.

- Ugye nem hitted, hogy kihagyom a nagy napodat?- fejemet rázva nevettem el magam.

- Reméltem, hogy itt leszel.

- Ugye nem baj, hogy Louis is itt van?- apró mosollyal az arcomon ráztam fejemet, bár magam sem voltam biztos benne, hogy jó vagy inkább rossz, hogy megjelent. Nem tudtam hogy reagálnék, ha odajönne, de nem is kellett rajta sokat gondolkodnom, ugyanis néhány pillanat múlva már előttem állt, a kis szőke hajú barátom pedig eltűnt.

- Szia.- arcán mosoly jelent meg, kék szemei ragyogtak.

- Szia.- hangom kissé erőtlen volt.- Köszi, hogy eljöttél..- szerencsétlennek éreztem magam, de amint erre gondoltam valami megváltozott bennem. Mint ha egy kis hang a fejemben jól helyre tette volna a kételyeimet. Én már nem ez a lány vagyok, többé nem.

- Igen, nem tudtam, hogy örülni fogsz-e.- hajába túrt.

- Örülök, hogy itt vagy.- mélyen néztünk egymás szemébe, gyomrom görcsbe rándult, és ha akartam volna se lettem volna képes letörölni a mosolyt arcomról.

- Büszke vagyok rád.- mosolyom csak szélesebb lett, idegesen néztem félre, majd vissza rá.- Megtennél nekem egy szívességet?- aprót bólintottam.- Ne tűnj el így többé.- szívem már a torkomban dobogott.

- Nem fogok.