- Oké várj..- nevettem.- Tris ne!- hiába próbáltam megállítani, össze kente arcomat a tésztával. Nevetve tértem ki a következő adag elől és fogtam le kezeit.- Fejezd be.- próbáltam komoly lenni, de nem igazán jött össze. Lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam szájára, majd vigyorogva folytattam azt, amit eddig. Persze, amint volt alkalmam én is rendesen összekentem. Eltartott egy ideig, de végül sikeresen kész lettünk a palacsinta sütéssel. Nehéz úgy, ha valamelyikünk mindig összekeni a másikat, amint alkalom adódik. Vele minden olyan egyszerű és könnyű. Nem kell aggódnom, hogy mit gondolnak rólam az emberek.. Nem kell megfelelnem senkinek, ő úgy fogad el, ahogy vagyok, nem kell mások elvárása szerint élnem.. Nem kell azon aggódnom, hogy mit rontok el, mert a hibáimmal együtt is képes velem együtt lenni.. Önmagam lehetek mellette. És ezek által boldog vagyok.. Nincs ami elronthatná a kedvemet, mert Tristan velem van, és szebbé teszi a napjaimat, még akkor is ha az elején pont ezt nem akartam.. Hogy legyen köztünk valami.. De minél jobban próbáltam ellökni magamtól, annál jobban kerültem hozzá közelebb.. Annál jobban szerettem meg. Tris teljesen az ellentétem. Ő mindenben a jót keresi, és látja is, míg én szinte csak a rosszat látom. Míg én szeretek a jól megszokott dolgoknál maradni, legyen szó bármiről, ő imád kipróbálni minden újdonságot. Úgy látszik mégis csak igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást.. Nálunk legalább is biztosan igaz. Hihetetlen személyisége van és hatalmas szíve, ráadásul általában mindig mindenkit saját maga elé helyez, szóval.. Miután feltakarítottuk a csatatérré vált konyhát és megettük a palacsintákat felmentünk a szobámba filmet nézni. Nem tudom mit néztünk, Tris választotta, de valami horror akart lenni, annyira rájöttem én is. Befészkeltem magam karjai közé, és mellkasán pihentettem fejemet. Úgy a film közepénél tarthattunk, amikor feltűnt, hogy szegény bealudt. Tudtam, hogy sokáig dolgozott tegnap, és reggel is be kellett mennie, ezért mondtam is neki, hogy inkább menjen haza pihenni, de ő mégis eljött hozzám, hogy együtt töltsük a délutánt. Halkan másztam ki karjai közül és kapcsoltam ki a filmet, nem akartam felkelteni, végre pihent egy kicsit. Mivel én még nem voltam fáradt a telefonomon függtem, és Brookkal beszélgettem. A sötétségben csupán a készülék fénye látszódott, és Tristan halk szuszogása hallatszott. A barátnőm hamar lelépett, össze kellett pakolnia, holnap indulnak spanyolba. Sokat járnak oda, mert a rokonai ott laknak, így volt, hogy én is mentem velük. Igazából a nyári szüneteim legnagyobb részét ott töltöttem. Ott legalább mindig kedvesek hozzám, ha már itthon nem is. Apró sóhaj hagyta el számat erre gondolva, majd kimásztam az ágyból és elmentem lezuhanyozni, de a lenti fürdőt választottam, mert tényleg nem akartam felkelteni. Épp, hogy beértem a szobámba a telefonom villogni és rezegni kezdett az íróasztalomon. Odasiettem és rögtön fel is vettem, de senki sem szólt bele. Pár pillanattal ezelőtt azonban Louis képe villogott a kijelzőn. Kimentem és becsuktam az ajtót, majd leültem a lépcső tetejére.- Louis?- még mindig nem szólt bele, de hallottam, ahogy vette a levegőt a vonal másik végén.- Minden oké?- kezdett megrémíteni kissé.
- Nem. Semmi sem oké..
- Louis.. Mi történt?
- Ki tudsz jönni?
- Hol vagy?
- Előtted.- sóhajtottam majd megszakítottam a vonalat. Nem tudtam mi lehet vele, de aggódtam miatta, furcsa volt a hangja és a viselkedése is egyaránt. Igazat mondott.. Amint kiléptem az ajtón megpillantottam a lépcsőn ülve. Bizonytalanul léptem hozzá és ültem le mellé.
- Mi történt?- mikor rám nézett szemei fájdalommal telve csillogtak.- Lou.
- Sajnálom.. Nem tudom miért hozzád jöttem ezzel.. Egy idióta vagyok.- felkelt mellőlem, de nem hagytam elmenni, kezénél fogva húztam vissza magam mellé.
- Bármit elmondhatsz.
- Szakított velem.. El szakított velem.- meglepődtem, nem erre számítottam.
- Én azt hittem megbeszéltétek.
- Úgy is volt, de.. Azt mondta jobb lesz így.. Nem akar fájdalmat okozni.
- Sajnálom.. Tényleg.
- Azt mondta sosem tettek érte még ilyet.
- Lou..
- Az én hibám.
- Nem..
- Miért, akkor kié, Lan?- felpattant, ezért én is felkeltem. Karjaira tettem kezeimet, ezzel azt is megakadályoztam, hogy elmenjen.
- Nem a te hibád, hallod?- mélyen néztem szemeibe.- Te mindent megtettél érte. Ezért lennél hibás?
- Lan, ez nem ilyen e..
- Mi ebben a bonyolult? Szereted.. Mindent megtettél érte.. Csakis miatta. És ezt már ő is tudja. Adj neki időt. Erre ő is rá fog jönni.- nem válaszolt, helyette megölelt, közben arcát hajamba fúrta. Hátát simogattam nyugtatásképpen. Sajnáltam Louist, jobban, mint azt bárki gondolná. Látszik rajta, hogy szereti Eleanort és most szenved. Pár hónappal ezelőtt most nem így cselekedtem volna, valószínűleg örültem volna a fájdalmának, de ez most nincs így. Most tényleg sajnáltam és próbáltam segíteni neki, mert szörnyen nézett ki. Látni szemeiben a fájdalmat és a gyötrődést, ami szívszorító, annak ellenére, amit velem tett. Sosem hittem volna, hogy én leszek az, aki vigasztalni fogja egy ilyen eset után.. Hogy én leszek az, aki a támaszt nyújtja neki és nem hagyja, hogy leigya magát.- Akarod, hogy beszéljek vele?
- Már így is túl sokat tettél értem. Azok ellenére amiket t..
- A múlton már nem tudsz változtatni, de jó úton vagy a kijavításán.- elmosolyodtam, amitől neki is felfelé görbült szája.
- Hihetetlen vagy.
- Csak sok tapasztalatom van ilyen téren.- kissé elnevettem magam, majd végig simítottam karján.- Menj haza és aludd ki magad. Pia nélkül, oké?
- Oké.- mosolygott miután apró sóhaj hagyta el száját.
-Komolyan mondom.- védekezésképpen feltartotta kezeit, majd elindult, de pár lépés után megállt és visszafordult.
- Köszönöm.
- Te is mellettem voltál mindig.- miután elment én visszalépkedtem az emeletre és bebújtam Tristan mellé. Elgondolkodtam a dolgokon.. Leginkább az érdekelt, Louis miért pont hozzám jött, hiszen az ilyeneket a srácokkal simán megbeszélhetné, ő mégis nekem mondta el, és engem keresett fel. Mondjuk.. Azt megértem, hogy miért nem Niall volt az, akihez ment, mert ő ilyen téren még mindig úgy van, hogy nem kellett volna ezt tennie velem. Ne értsen félre senki, a barátságuk a régi, csak akkor nem, ha rólam van szó, ami miatt rosszul is érzem magam, mert sosem akartam, hogy miattam legyen közöttük feszültség. Sosem akartam a barátságuk útjába állni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése